Dunai vízi és hajós temetés

Nem is tudom, hogyan kezdjem, amit mondani szeretnék. Amikor elveszítjük a szeretteinket, legyen az közvetlen családtagunk, a barátnőnk vagy éppen egy kedves szomszédunk, nehezen lehet szavakba önteni a fájdalmunkat. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Te tartottad a búcsúztatását a legjobb Barátnőmnek. Köszönöm Neked, hogy még arra is figyeltél, hogy más legyen a helyszín díszítése, mint a szokványos komor ravatalozó. Ismerőseimtől is csak pozitív visszajelzést kaptam a személyedet illetően. A szertartás hangosítása, levezetése, a megjelenésed, a kommunikációd, mind alázatot és komoly felkészülést mutatott. Köszönöm, hogy Te búcsúztattad a Barátnőmet! (Üdvözlettel: H. Ibolya)

Nehéz szavakba foglalni a hálát amit érzek. Igazán szép búcsúztatót mondtál. Ebben a szörnyű fájdalomban, amit érzünk, amikor végső búcsút kell venni szerettünktől, nem mindegy, hogy miként emlékezhetünk rá. Nem egy száraz adathalmaz mely az elhunyt életéről szól, hanem megidézve néhány jeles pillanatot, igazi személyiség rajzolódott ki a búcsúzók előtt. Nagyon köszönjük, hogy ilyen szívhez szóló, szép beszédet sikerült összeállítani. (Oné P.Márta)

Édesanyánk halála után, amikor a temetése szóba került, a hagyományos ravataloktól eltérő búcsúztatást képzeltünk el számára, ami igazán méltó volt személyiségéhez és életéhez. Marian rugalmassága, empátiája és aktív figyelme segítségével ezt sikerült elérnünk mindössze pár nap alatt. Hatalmas terhet vett le a vállunkról. Anyu búcsúztatója egyedi volt, érzelmekkel, szeretettel és emlékekkel teli és ami a legfontosabb: hű maradt hozzá… Marian segített számunkra méltó búcsút venni tőle. (Sára és Boró)

Mariannal pár éve találkoztam először, mint szertartásvezető (akkor még esküvőn) és mély nyomott hagyott bennem a történet, amit írt, és az, amilyen lelkesen és odaadással tartotta, hogy még most is tisztán emlékszem. Több szertartáson is voltam akkoriban, de a legtöbb unalmas és sablon szöveg volt. Azóta sajnálatos módon Papámat is elvesztettem. Voltam már korábban egyházi temetésen és abban biztosak voltunk, hogy olyat nem szeretnénk, mert nem az én szerettem van a fókuszban és egyébként sem vagyunk nagyon vallásos család. Így beszéltünk Mariannal, hogy lenne e rá lehetőség, hogy megtartsa nekünk a polgári búcsúztatást, amire szerencsére igent mondott. Azóta is nagyon örülünk, hiszen csodálatos gyászbeszéd volt. Tényleg az elhunytról szólt, annak életéről és a szeretetről. (K.Pé